Azt mondták nekik, felejtsék el a könyvkiadást, mert „ebből semmi jó nem születhet” – Interjú a Réti-nővérekkel

Különleges számunkra ez az interjú, mert ez az első a Vállalkozószellemű Írók kezdeményezés égisze alatt. A célunk a beszélgetésekkel az, hogy megmutassuk: számtalan történet és számtalan lehetőség van.

Úgy érezzük, a Réti-nővérekkel készült interjú tökéletes nyitánya ennek az új projektnek. Ők a rendszeren kívül vágtak bele a könyvkiadásba – ráadásul elsőkönyvesként.

A tapasztalataikat és a tanulságaikat osztják meg veled.

– Különleges az, ahogyan a könyv született. Tudom, hogy erről sokszor kommunikáltok, viszont szuper lenne, ha elmondanátok az interjút olvasóknak is, hogyan íródott a regény.

Ez egy nagyon érdekes kérdés, pláne, ha egy olyan közösségben kerül megválaszolásra, amelynek írók a tagjai. Kicsit máshogyan válaszolunk most, mintha olvasókhoz szólnánk.

Úgy írtunk könyvet, ahogyan papírforma szerint nem szabad. 😊

Amikor íróképzésen vettünk részt, és elmeséltük, hogyan alakult a könyvünk, akkor az volt a válasz, hogy felejtsük el, ebből semmi jó nem születhet.

Ekkor már sejtettük, hogy a mi módszertanunkkal soha nem fogunk tudni klasszikus kiadóhoz bekerülni. Rövid mérlegelés után végül úgy döntöttünk, ha esetleg lenne is kiadó, aki lecsapna a történetükre, akkor is inkább a magánkiadást választjuk.

Azért, hogy ez érthető legyen, elmeséljük az egészet az elejéről.

Mi nem terveztük, hogy kiadjuk a könyvünket. Egyszerűen csak elkezdtük egymást szórakoztatni. Dóri írt egy pár oldalas fejezetet, majd átküldte, hogy folytassam. Itt az volt a cél, hogy szétszívassuk egymást, ne tudja a másik simán folytatni a történetet. Így játszogattunk több száz oldalon keresztül.

Nem egyeztettünk soha semmit, nem terveztünk előre, mert 3 másodperc alatt borítottuk be egymás minden ötletét a következő fejezetben. Teljesen spontán hagytuk, hogy sodorjon minket a történet. Egy eléggé komplex cselekmény alakult így ki.

Körülbelül négyszázezer karakternél tarthattunk, amikor először megfordult a fejünkben, hogy ezzel érdemes lehet valamit kezdeni.

Ekkor elküldtük néhány olyan nagyon távoli ismerősnek, aki rengeteget olvas, és egytől egyig azt a visszajelzést kaptuk, hogy folytassuk, mert az ő megítélésük alapján helye lehet a könyvpiacon. Mivel ekkor már egy éve dolgoztunk rajta, mi is éreztük, hogy érdemes lenne komolyabban venni. De semmi esetre sem akartunk úgy járni, mint a hamis hangú énekesek az X-Faktorban, akiket biztat a család, hogy ott a helyük, mert tehetségesek.

Az írásmód miatt csillió nyitva hagyott szálunk volt, amit csak azért dobtunk be, hogy kiszúrjunk a másikkal. Ám eljött az a pont, ahol már magyarázatokat kellett adnunk a miértekre. Egészen addig, amíg az írás szórakozás volt, nem volt ilyen kényszerünk, de ahhoz, hogy folytatható és kiadható legyen, dolgoznunk kellett vele. És valamibe utólag logikát passzírozni meglehetősen nehéz.

Ekkor volt az első mélypont, és elég nehezen is ugrottuk meg. Ám amikor túllendültünk a nehézségeken, folytattuk a storyt – úgy írtuk, ahogyan korábban, de a logikai szál megléte miatt valamivel strukturáltabban.

Szóval így született meg az első kötet, és ugyanezzel a módszerrel íródott a második is, jelenleg pedig a trilógiát lezáró, harmadik könyvön dolgozunk.

– A ti könyvetek nem kapható könyvesboltban. Miért döntöttetek így?

Elég komoly előzetes pénzügyi kalkulációkat végeztünk. Mivel magánkiadásban jelent meg a regény, tehát mindent mi finanszíroztunk, meglehetősen magas összeget kellett befektetnünk. Leginkább azért, mert közel 900 ezer karakteres a könyv, ami duplája egy átlagos regény terjedelmének. Ez azt jelenti, hogy szinte minden kiadási költség is dupla.

Mivel egy komplett csapattal menedzseltük végig, így a kiadott összeg valamennyivel a normál piaci ár felett volt. Amikor kiszámoltuk, hogy mennyi a nullszaldó, azaz mennyit kell eladnunk ahhoz, hogy nullán legyünk miután kifizettük a szerkesztést, korrektúrát, tördelést, borítótervezést és a nyomdát, egy elég magas példányszám jött ki. És akkor még nem kalkuláltunk a marketing, csomagolóanyag, webshop fenntartás, adózás stb. költségekkel.

Amikor végignéztük a könyves ellátási láncot és az egyes piaci szereplők árréseit, egyértelművé vált, hogy elsőkönyvesként, ha szeretnénk is keresni valamennyit a könyvön, akkor nem tudjuk bevállalni, hogy a könyvesbolti árréssel csökkentve adjuk el a regényt. Semmilyen szinten nem lett volna rentábilis.

Ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk saját csatornán keresztük eladni. Ez egy borzasztó rizikós döntés volt, de utólag kifizetődött. Viszont ebbe rengeteg energiát tettünk bele mind a ketten, ami leginkább marketing-tevékenységben valósult meg. Mert ha az nem lett volna ennyire aktív, akkor nem tudtuk volna azokat az eladásokat produkálni, amit így sikerült.

Magunk sem hittük, de már a második nyomásra készülünk úgy, hogy az első darabszámra is azt mondták sokan, hogy elsőkönyvesként nem vagyunk normálisak.

– Hogyan boldogul egy író, vagy esetetekben írópáros a „rendszeren” kívül?

Valamilyen szinten egész életünkben rendszeren kívüliek voltunk mind a ketten. 😊 A tavalyi év iszonyú nagy tanulópénz volt. Az egész könyvpiac dinamikája, szereplői és a kiadási folyamat teljesen új volt nekünk. Zöldfülűként indultunk ezen az úton.

Az első pár koppanás után megfogadtuk, hogy csak magunkkal foglalkozunk.

Hiszen, ha mi magunk nem hiszünk a regényünkben, állandóan másokhoz mérjük magunkat, illetve a piacon felkapott témák határozzák meg a kommunikációnkat, akkor mi magunk elveszünk, és nem arról beszélünk, amit mi el akarunk mondani, hanem minden másról.

Szóval mi abszolút az énmárka felépítésére és a Félszív minél szélesebb körben történő megismertetésére fókuszáltunk.

Nálunk nehezítő tényező volt, hogy egy olyan zsánerben írunk, amely jóformán nem is létezik a jelenlegi könyvpiacon. Nagyon kevés olyan könyvesbolt van, ahol a kalandregény, mint műfaj el van különítve. Csak akkor szembesültünk azzal, hogy mennyire a fantasy, dark romance, thriller és a romantikus irodalom (valamint ezek kombói) uralják a piacot, amikor már kezünkben volt a könyv.

Azt hiszem, azt elmondhatjuk, hogy ezt volt a legnehezebb megugrani. Viszont így egy év távlatából még mindig úgy látjuk, hogy jó döntés volt rendszeren kívüliként működni…

Azonban ezt tényleg csak azoknak ajánljuk, akik képesek mindent maguk csinálni: ügyfélszolgálat, logisztika, szervezési feladatok, marketing, web adminisztráció, grafika stb. Mert ha rendszeren kívül vagy, magadra vagy utalva mindenben, nincsen hátország, senki sem fogja a kezedet, vagyis te magad egyengeted egyedül az utadat. Nekünk óriási szerencsénk volt, hogy ketten vagyunk.

– A legtöbb írónak az a nehézsége, hogy fogalma sincs, miről posztoljon a közösségi médián. Tudjuk, hogy ti is marketingesek vagytok, így valószínűleg másképp tekintetek erre a feladatra, mint az átlag. Viszont nagyon érdekelne a tartalomgyártásban szerzett tapasztalatotok kifejezetten íróként. Ti hogyan éritek el a közönségeteket?

Nekünk nagy szerencsénk volt, mert Dóri számtalanszor feléptette már az „énmárkáját” az elmúlt 20 évben, és a saját privát szakmájában mindig is véleményvezér szerepet töltött be. Ő eléggé early adopter volt a közösségi médiában.

Virág 15 éve dolgozik marketingvezetőként különféle iparágakban, így ő inkább a stratégiában, tervezésben, pénzügyi és arculati kérdésekben, illetve szervezési feladatokban erősebb, valamint ő is számtalan közösséget épített már fel.

Ezek alapján elmondható, hogy mi nagyon jól kiegészítettük egymást, és közös ötletelésen alapult a tartalomgyártási tevékenységünk. Az tény, hogy soha nem volt még annyira nehéz érvényesülni a közösségi médiában, mint most, amikor az algoritmus hektikus, mégis rá vagy utalva.

Gyárthatsz bármilyen jó tartalmat, attól függ, hogy eljutsz-e a követőidhez, hogy aznap milyen kedve van az algoritmusnak. Nehéz érvényesülni, amikor a trash tartalmak uralják a piacot.

Mi már az elején elhatároztuk, hogy nem ülünk fel a trendekre, nem polgárpukkasztunk, nem véleményvezérkedünk csak azért, hogy követőszámot növeljünk. Inkább próbáljuk organikusan, önazonos kommunikációval felépíteni a profiljainkat, még akkor is, ha ez a rögösebb út.

Dóri tavaly májustól 450 videót vágott meg, ami óriási szám. Szóval a szabadidőnk nagy részét erre fordítjuk, ami főállás és az írás mellett eléggé megterhelő. Viszont rendszeren kívüli elsőkönyvesként ez bizony elengedhetetlen, ha valamennyire látszani akarunk.

– Az írás és a kiadás során mi az a legfőbb tanulság, amit ki tudtok emelni?

Nekünk nagyon nagy tanulság volt az egész kiadási folyamat és számos nagy felismerésünk volt. Ma már teljesen máshogyan csinálnánk, viszont azt gondoljuk, nem döntöttünk rosszul az elején sem, mert nulla ismerettel az ember mindig rá van utalva valakire, aki segíti az útján.

Sajnos nekünk nem úgy alakult az együttműködésünk, ahogyan szerettük volna, és nem olyan minőségben jött ki a könyvünk, amivel elégedettek lennénk, így a második regényünket már teljes mértékben a saját kezünkbe vettük. Mi választhattuk ki azokat a szakembereket, akikkel együtt dolgozunk. Ez több munkát fog jelenteni számunkra, de reményeink szerint sokkal nyugodtabb lesz a megjelenés utáni életünk a tavalyi tapasztalásokhoz képest.

Óriási tanulási út volt a recenziós példányok kérdésköre is. Rengetegen jelentkeztek a recenziós felhívásunkra, de utólag kiderült, hogy zömében olyanok, akik nem a mi zsánerünkben olvasnak. Ennek következtében nem alakult ki kölcsönösen előnyös együttműködés.

Sokkal hasznosabb visszajelzéseket és értékeléseket kaptunk azoktól az olvasóinktól, akik megvásárolták a regényünket, mert a fülszöveg alapján közel állt hozzájuk a történet.

Akik ingyen kapták a könyvet, azok közül volt, aki visszaadta, hogy nem értékeli, mert az ő véleménye szerint egy történelmi regény nem ilyen (a regényünk nem történelmi regény); olyan is akadt, aki megcsinálta az értékelést, majd kiderült, hogy nem is olvasta el; megesett az is, hogy valaki felszívódott a regénnyel együtt és többet nem hallottunk felőle; volt, aki arra számított a cím alapján, hogy ez egy fantasy vagy dark romance és emiatt nem találkozott a cselekmény az elvárásaival, így gyengére értékelte.

A fentiek miatt időbe telt, mire belőttük a célcsoportot, de most már jól látszik, hogy nekünk nem a Booktok közösségére kell céloznunk, hanem azokra, akik vegyes zsánerben olvasnak. Olyan olvasókat kell megszólítanunk, akik nem feltétlenül a romantikát, a krimielemeket vagy a spicy jeleneteket keresik a könyvekben. Most már látjuk, hogy kik azok, akik szeretik a Félszívet, és ők milyen jellegű regényeket olvasnak.  

– A könyv megírása egy dolog, a kiadás és a marketing pedig egy másik. Mit tanácsolnátok azoknak az íróknak, akiknek kész a könyve, és kacérkodnak a kiadás gondolatával?

Alaposan gondolják át előre, mennyi időt, energiát és pénzt hajlandóak belefektetni az írásba, mert az az attitűd, hogy „én majd úgyis megmutatom”, önmagában nem elegendő ezen a piacon.

Tervezd meg a pénzügyi vonatkozásokat előre, hogy ne útközben érjen a meglepetés. Sokkal nagyobb a verseny, mint gondolnád, és sokkal nehezebb kitűnni. Egyre több a könyv. Ha valaki mainstream zsánerben ír, akkor szerintünk nagyobb esélye van az érvényesülésre, így ezt is érdemes előre mérlegelni. 

Véleményünk szerint a legfontosabb az, hogy milyen szakemberekkel veszed körül magad, és milyen minőségben jelenteted meg a könyvedet.

Ez határozza meg azt is, hogy milyen élményeid lesznek a teljes kiadási folyamatban, és jól érzed-e magad benne. Kérj be referenciákat, olvass olyan könyveket, amit az adott szerkesztő és korrektor neve fémjelez; keresd meg azt a csapatot, akinél maradéktalanul azt érzed, hogy jó helyen vagy. Ha bármi billeg az együttműködésben, azonnal válts, mert ha megrendült a bizalom, akkor az már nehezen helyreállítható. 

Higgy magadban és a könyvedben, mert ha te nem hiszel, más sem fog! Csak magaddal foglalkozz, ne törődj azzal, mások mit mondanak. Találd meg azt a közönséget, és azt a piacot, akinek a te könyved szól.

További bejegyzések:

• A legelterjedtebb hibák az írói marketingben
• A legtöbb író a 4. lépéssel kezdi a könyvmarketinget. Mi van az első 3-mal?
• Azt mondták nekik, felejtsék el a könyvkiadást, mert „ebből semmi jó nem születhet” – Interjú a Réti-nővérekkel
• Mit hiszünk a könyvmarketingről – és miért hanyagoljuk el az írói énmárkát?
• Így tervezz bizalomkeltő és emlékezetes író-olvasó találkozót