Így tervezz bizalomkeltő és emlékezetes író-olvasó találkozót
Elárulok egy titkot. Magamról (Bettina), aztán Zsófiról is.
Íróként utáltam a dedikálásokat. Be kellett állnom vagy ülnöm egy asztal mögé, és sorra dedikálni a könyveket, amiket elém tettek az olvasók. Ha kértek fényképet, akkor készítettünk, időnként belefért néhány elhadart szó, de ennyi. Semmi kapcsolódás, csak a „kötelező” elemek.
Rosszul éreztem magam ettől. Mintha feltettek volna egy piedesztálra, az olvasók pedig futószalagon érkeznek hozzám a nagyrabecsült dedikálásomért. Én voltam az elérhető, mégis elérhetetlen író. Az egész túl személytelen, túl művi volt.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert volt mellettem valaki, akivel osztoztunk ezen az érzésen. Zsófi volt az. És igen, az ő titka is ez: utálta a futószalag dedikálásokat a személytelenségük miatt. Szóval úgy döntöttünk, elkezdünk író-olvasó találkozókat tartani, ahol a fő cél a kapcsolódás.
Ez a blogbejegyzés az elmúlt évek tapasztalataiból született.
A futószalag dedikálás helye és szerepe
Természetesen amikor egy író kiül dedikálni a Könyvhétre vagy a Könyvfesztiválra, és kígyózó sorban várják az olvasók, nem tehet többet: aláír és fotózkodik. Egyszerűen a keretek nem engedik meg, hogy lehetősége legyen másra. Ugyanez igaz egy könyvmegjelenésnél is, amikor szintén rengeteg olvasó érkezik a találkozóra, hogy dedikáltassa az új könyvét.
Megvan a szerepe és a helye a futószalag dedikálásoknak is, igen. Ugyanakkor van különbség dedikálás és író-olvasó találkozó között. Időnként érdemes a dobozon kívül is gondolkodni, és szokatlan, egyedi, emlékezetes eseményeket életre hívni. Az olvasók is rendkívül hálásak lesznek érte, és a hálás olvasók egy emelő olvasói közösség alapja.
Arról nem beszélve, hogy a dedikálások olyan embereket szólítanak meg, akik már eleve ismerik az írót, a könyvét. Egy jól kigondolt, felépített, megszervezett író-olvasó találkozó viszont egy lehetőség: egy belépési pont, ahol az író találkozhat olyan emberekkel, akik még nem ismerik ugyan, de olvasókká válhatnak.
Számomra ez mindig egy adok-kapok dolog volt. Amikor először mentem dedikálásra, és az olvasók kis ajándékokkal érkeztek hozzám, nagyon elérzékenyültem. Ez annyira szép és annyira kedves. Úgy éreztem, viszonozni szeretném ezt az odaadást, és ma is eszerint a szempont szerint működöm – és működik Zsófi is.
Író-olvasó találkozó, mint kapcsolódási pont
Amennyiben van lehetőség rá, érdemes kiscsoportos író-olvasó találkozókat is tartani. Mit jelent a kis csoport számokban? Nos, ez egyedi. Hány ember előtt érzed magad komfortosan most? Mi az, ami már túl sok, és nem szeretnéd bevállalni? Mennyi embert bírsz el? 5 fő? 10? 20? Ennél többel nem is érdemes számolni egy kis csoport esetén.
Ez a fajta komfortzóna idővel persze szépen változik, ám amikor kezdő az ember, és szorong, mint állat, érdemes kordában tartani a létszámot, és ha van lehetősége, inkább több kisebb találkozót szervezni.
Regisztráció
A regisztráció egyrészt nagyon jó arra, hogy felmérjük, hányan akarnak jönni a találkozónkra. Illetve akkor is, amikor mennyiségi korlátot adunk meg. Így látjuk, mikor kell lezárnunk a jelentkezést. A látszám tervezésénél azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy mindig van lemorzsolódás.
Mi mindig kérünk regisztrációt – nagyon egyszerűen egy Google űrlap segítségével.
Így szoktuk felmérni azt is, hányan szeretnének könyvet vásárolni, dedikáltatni. Nekünk is könnyebb, ha tudjuk, mennyi regényt kell vinnünk a helyszínre. Mindemellett pedig nyilván a program is nagyban függ a létszámtól.
Bárhogy intézed is a regisztrációt, az adatkezelés és a GDPR szabályait érdemes szem előtt tartanod!
A kis csoportok előnye
- Az olvasók bátrabban szólalnak fel, könnyebb velük kapcsolódni, szóra bírni őket.
- Valószínűleg neked is komfortosabb lesz a helyzet, önazonosabb tudsz lenni. Ha még keresed az írói identitásod, az önazonosságod, ízlelgeted, ki is vagy íróként a különböző helyzetekben, egy kis csoportos találkozó nagyon jó tanulópálya.
- Piackutatásra is használhatod az eseményt, megkérdezheted az olvasóidat azokról a szempontokról, amelyek marketing- vagy kommunikációs stratégia miatt érdekelnek.
- Nem egy elérhetetlen, piedesztálra emelt író szerepében fogsz tetszelegni. Persze, ha neked komfortos és jó érzé ez a szerep, akkor ezt a pontot hagyd figyelmen kívül. Ugyanakkor, ha te is olyan vagy, mint mi, akkor ez egy fontos pont. Mi elérhetőek, megközelíthetőek akartunk lenni. Ez az énmárkánk alapja, nekünk ez önazonos.
- Egy kis csoportot könnyebb aktivizálni, emlékezetesebb lehet a résztvevőknek.
- Behozhatsz játékokat, szórakoztató feladatokat.
- Sokkal könnyebb egyedi, interaktív módon megcsinálni, így könnyebb behozni új embereket, potenciális olvasókat. És végső soron ez mindig egy nagyon fontos cél.
- Mivel kapcsolódtok, hamarabb kialakulhat egy bizalmi kapcsolat, egy kötődés.
- Ha az olvasók pozitív élménnyel gazdagodnak, szívesebben reagálnak a kérésekre is, mint például, hogy kövessenek be, posztoljanak az eseményről, lépjenek be a közösségedbe, vagy vásárolják meg a következő könyvedet.
Hogyan építsd fel a találkozódat?
Elcsépeltnek hangzik, de a legfontosabb, hogy önazonos legyen. Először neked kell jól érezned magad, jól lenned a találkozóval ahhoz, hogy az olvasó is jól tudja érezni magát. Az energia átragad. Ha te szorongsz, látszik, hogy nem komfortos a helyzet, valami nem oké, akkor az olvasó sem tud ellazulni. Ellenben, ha te feloldódsz, neki is könnyebb lesz.
És el is érkeztünk egy nagyon fontos célhoz: az olvasó feloldódásához. Szóval mielőtt tovább mennénk, nézzük meg egy picit az olvasó „útját” az eseményünkön. Azért írok most itt róla, mert ezt elengedhetetlen figyelembe venni a tervezésnél.

Az olvasó „útja” egy eseményen
- Megérkezik az olvasó a helyszínre. Az a feladatunk, hogy integráljuk. Ezt megtehetjük például úgy, hogy odamegyünk, és bemutatkozunk neki, kezet fogunk vele, üdvözöljük. Megkérhetjük, hogy foglaljon helyet, ahol tetszik. (Amikor könyvtárba hívtak minket, mi is szóltunk, hogy szeretnénk üdvözölni az olvasókat, ezért előbb érkezünk. Kezdetben nem figyeltünk erre, ám az utóbbi néhány évben tudatosan így tervezzük a találkozókat.)
- Integráltad az olvasót, leült. A következő lépés, hogy feloldódjon. Az integrálás ennek ágyaz meg. Ezen a ponton elkezdhetsz beszélgetni a jelenlévőkkel (milyen volt az út, messziről jöttek, mit olvastak tőled, mennyire ismerik a munkásságod), kioszthatod az ajándék könyvjelzőket, előkészítheted a tombolát (írják fel a nevüket egy papírra) stb.
- Elkezdődik az esemény. A legtöbb író ilyenkor bemutatkozik. Ezt érdemes rövidre zárni, vagy valamilyen játékos, interaktív, közönséget is bevonó formában (itt még nem kell felszólalnia, csak mondjuk húzzon egy kérdést a kalapból vagy ilyesmi, pici belépési pont legyen) prezentálni. Ez tovább fogja oldani őket.
- A bemutatkozás és az első blokk végére azért már elég jól be szoktak melegedni. Nyilván lesznek olyanok, akiknek több idő kell ehhez. Sokan csak a végére gyűjtenek annyi bátorságot, hogy felszólaljanak, és olyanok is vannak, akik faarccal ülik végig. Ez ilyen.
- Ha bemelegedtek, interaktívak, már könnyebb fokozni az élmény-faktort az esemény következő blokkjaiban.
Mire érdemes még figyelned az olvasókkal kapcsolatban?
- Ne stresszeld előre és túl az olvasót.
- Ha nem akar beszélni, nem kell.
- Ha van bemutatkozó kör, adj meg kérdéseket, amire válaszolhat. Sőt, a legjobb, ha egy kérdés mentén kéred, hogy mutatkozzon be. El lehet mondani, hogy nem kell túl sokat beszélni.
- Ha van feladat, érdemes kis vállalásban gondolkodni, esetleg jelentkezés alapján csinálni. Mindig lesz, aki jelentkezik. Ha nem, akkor el lehet mondani, hogy most odamész valakihez. Ezt még el is lehet viccelődni.
- Ne beszéltesd túl az olvasókat. Nyilván azért jönnek oda, hogy megismerjenek. A hosszú monológok unalmasak, de ha nem kapnak semmit belőled, akkor hiányérzet marad. Érdemes arany középutat tartani abban, hogy te is mondasz valamit, és esetleg őket is megkérdezed.
- Említettük a piackutatást. Ezt nem így fogod nekik beadni. Felteszel kérdéseket, és aki szeretne, válaszol. Nem random, beépítve a programba, elsimítva, nem kérdőíves kisasszony szerepben.
Az eseményed blokkjai
Térjünk vissza az esemény felépítéséhez. Érdemes blokkokban és időkeretekben gondolkodnod. Ha például 2 órád van, akkor nem érdemes fél órát bemutatkozásra szánni, 5-10 perc bőven elég. Ha játékosan csinálod, akkor is maximum 15 perc. Ha egy téma köré építed az eseményed, akkor az emberek nagyrészt azért fognak jönni, hogy az adott témáról halljanak, így az kell, hogy az idő nagy részét kitöltse.
A legelső lépés, hogy tudatosítod magadban az esemény időkeretét. Ez jellemzően másfél-két óra szokott lenni. Könyvtárak megszabhatják, ha magadnak szervezed, te szabod meg, ám ennél hosszabb ne legyen.
Érdemes eldönteni, hogy egy „hagyományos” író-olvasó találkozót szervezel (bemutatkozással, játékkal például a könyveiddel kapcsolatban stb.) vagy valamilyen téma köré építed fel. Ha mondjuk a szerelem pszichológiája vagy a sorozatgyilkosok a könyved központi témája, akkor lehet ez a koncepció. Könnyebb lesz címet adni, hirdetni, posztokat írni róla.
Nem kell szakértőként fellépned. Író vagy, aki sokat kutatott a témában, és a kutatásait osztja meg az emberekkel. Vagy van tapasztalata a témában, és a tapasztalatait osztja meg az emberekkel.
A következő lépés, hogy mi mindent szeretnél megvalósítani blokkokra szedve az eseményen. Ömlesztve írhatsz erről egy listát. Nyilván itt egy csomó minden felmerülhet, mivel ötletelsz, lesznek olyan pontok, amiket teljesen el fogsz vetni, meg olyanok, amiket elteszel későbbre.
Ha megvagy, össze kell fésülnöd az egészet. Nem minden ötlet fog beleférni, lesz olyan ötlet, amire egy konkrét eseményt fel lehet húzni. Viszont így akár meg tudod tervezni az egész évre a találkozóidat.

Általános szempontok a blokkokhoz
- Ha egy téma köré építed, a téma fogja az idő nagy részét kitölteni. Ez lesz a fő blokk. Ennek kell egy felvezetés, egy levezetés.
- Felvezetés és levezetés mindig van, tehát az első és az utolsó blokkod mindig ez lesz, ám érdemes változtatnod rajta időnként a tapasztalatok alapján. Számodra is izgalmasabb, ha nem mindig ugyanúgy, ugyanazt tolod újra és újra.
- Ha a regisztrációs űrlapból az derül ki, hogy többen is vennének könyvet, azzal is kell kalkulálnod.
- A levezetésbe bele lehet tenni például a tombolát, az elköszönést.
- A könyvvásárlás a levezetés után legyen, hogy ne vegyen el időt másoktól.
- Ha van olyan blokkod, amiben van egy nagyobb vállalás az olvasó részéről, mint egy kérdezz-felelek, akkor azt érdemes a vége felé bedobni.
- Számoljunk továbbá azzal is, hogy lesznek, akik szívesen odajönnek váltani néhány szót „kettesben”. Ezt nem kell beleilleszteni a blokkjaidba, itt mindössze kommunikációs stratégiával érdemes készülni.
A szokatlanság gyönyörködtet
Ez egy nagyon fontos mondásunk, ezért veszem be ide is. Szuper játékokkal, interaktív feladatokkal lehet feldobni az olvasók napját. Nyilván nem arról van szó, hogy horror íróként szellemet fogtok idézni. A természetes, vállalható és kivitelezhető szokatlanságról beszélünk.
Az egyediségről. Arról, ami belőled fakad. Annyi fantasztikus író van, annyi fantasztikus személyiség. Merjünk kilépni a dobozból, és valami olyat létrehozni, ami ajándék az olvasóknak.
Merült fel benned kérdés? Elgondolkodtatott valamelyik szempont? Oszd meg velünk a Vállalkozószellemű Írók – Írás és jelenlét magabiztosan Facebook-csoportban.

